Képzeld el, hogy van egy öregek otthona.
Az udvarban aranyhalak és te oda vagy bedugva.
A halak fickándoznak a tóban az udvaron.
Téged meg odabenn egészen betemet az unalom.
Nem jön holnap látogatni az unokád.
Felhív, és ígéri de te azt mondod, hogy: "- Tudom ám
Kivel leszel holnap öregapád helyett,
De ne félj... a dédunokámnak átadom a helyet."
És beszívsz a testedbe akkor két pofa levegőt
Becsukod szemedet és felidézed a Libegőt.
Milyen az amikor a hajadba a szél belefúj
És egy hajszálat elsodor és a határnál belehúz,
Hogy biztos átérjen a fekete hajszállal,
Hogy összefújja őket a sors az oroszlánnal;
A bádogembert majd csak a szeme sarkából látja...
De azért elképzeli, hogy van egy öregek otthona.
