a hatfejű tündér bement a várba.
nem zavarta, hogy a férje kába,
nem nézte azt se, hogy hány az óra,
csak fölébehajolt, s szájába rágta
a nyálát,
ami olyan volt mintha zsidók közé
árját
pakolnék, s bezárnám őket.
a hatfejű tündér azért csókolta
a férje száját, mert pontosan tudta,
hogy csúnyát csinált, és már nagyon bánta.
hát pedig éppen azt az embert várta
akivel
mai nap delén összefutott, s tudod a ta-
vaszi mell-
nyalogatás izgatja a nőket.
a hatfejű tündér egy kicsit csalfa.
azért mondom ezt, mert tegnap megcsalta
a férjecskéjét ezzel az idegennel.
mondjuk - köztünk szólva - a férje hideg ember
volt mindig.
egyedül arra volt büszke, hogy viszonylag
jól fingik;
hangerő, és illat szempontjából.
a hatfejű tündér másnap felébredt,
kikelt az ágyból, s a kádba lépett.
elővette a zsilettpengét
és megkarcolta a verőerét.
s míg e vér
úgy bugyogott, mint a... tudod... a niagara
vízesés,
a hatfejű tündér kilépett a világból.
