Tizenkét perc a világ.
JANUÁR 13., VASÁRNAP. AZ ORTODOX SZILVESZTER NAPJA. Csapadékmentes, erősen hideg éjjel.
23: 44
A város és a szórakozóhelyek vasárnapnak megfelelően kihaltak. Nincs nagy hangzavar a város szívében lévő szórakozóhelyen sem, ahova aznap barátaimmal és barátaim barátjaival együtt beültem. Sokukkal nagyon rég találkoztam, sokukkal még egyáltalán nem. Találkozom két régi ismerőssel is, akik azon az szakon kaptak diplomát, ahova most én járok, és ahol másfél év múlva én is megkapom. Több mint négy órája ülök a széken, ezalatt egy korsó sört, két deci fehér félédes bort, és egy kortyinka meggypálinkát fogyasztottam. És elkövettem egy meglehetősen nagy hibát.
23:17
D barátom újabb meggypálinkával a kezében, mosolyogva, rihi-röherészve érkezik vissza az asztalunkhoz. Leteszi a felespoharat az asztalra, majd ahogy leül, a lábával meglöki az asztalt. A meggypálinka sorsa óráknak tűnő másodpercekig veszélyben forog, végül súlypontja megállapodik, és csak pár csepp bánja. Pontosabban csak pár cseppet bánunk.
- Na? Gyerünk! Mindenki, egyszerre! És végig kell szívni!
Hogy miért mondta ezt D barátom?
23:12
- Mit csinálsz Anna? – így fordulunk egy emberként Kata barátunkhoz. Meglepve látjuk, hogy cigarettájával az üres, közösen elfogyasztott pálinkáspohár alján kotorászik. A szűrőjét benedvesítették a pohár alján maradó pálinkacseppek.
- Ha így szívod el a cigid, egyből berúgsz tőle. Majdnem jobb, mintha lehúznál egy egész felest!
- Komolyan? – csillant fel az anyagi problémákkal küzdő D barátom szemében a remény – Áh… ez biztos valami kamu…
- Ha gondolod, kóstold meg! Szívj bele az enyémbe. – Anna már az égő cigit nyújtjta D felé.
D beleslukkol a cigarettába, mélyen beszívja a füstöt, és arcán a gyönyörök valami egészen újfajta tárháza ütközik ki. Kér egy százast mindenkitől.
23:18
Lassan, egyenként belemártjuk a ciginket a meggypálinkába. D szerint borzasztó finom íze lesz tőle a ciginek. Amikor én kerülök sorra, D kérdez valamit, amire csak egy meglehetősen hosszú bővített mondattal tudok válaszolni.
- Hé, meg fogja szívni magát teljesen, és akkor nem fogod tudni meggyújtani! – Anna szól rám. Mikor kiemelem a pálinkás cigit, sokkal nehezebbnek érzem. Jó sok pálinka a szűrőben.
- Na, akkor együtt testvéreim! Háromra.
És háromra rá is gyújtunk. Amikor szívni kezdem a szűrőt, pár csepp pálinkát ki is szipolyozok belőle. Nem tudom lenyelni, mert annyira nem volt sok, így a számban maradhat az íze, és a szájpadlásomon keresztül felszívódhat az alkohol. Szívni is jóval nehezebb, mint egy egyszerű cigarettát, a tüdőmet fokozott működésre késztetem, a szívverésem a cigitől és a mély lélegzetektől felgyorsul, a véráramba került alkohol másodpercek alatt szétterjed a testemben. És… nagyon finom volt.
23:25
Újabb cigarettát mártok a pálinkába. Lassan meg is gyújtom, de már érzem, hogy jobban becsíptem az elsőtől, mintha lehúztam volna egy felest. Mégis a folytatás mellett döntök.
- Csocsó? – kérdezi Cyntia, aki mellettem ül. Én már alig látok a füsttől meg a pálinkától, de szenvedélyes csocsós vagyok, csak a legritkább esetekben lehet távol tartani az asztaltól. Ráadásul tudom, hogy részegen verhetetlen vagyok. Vagy csak másnap nem emlékszem a vereségre.
Elindulok a többiekkel az asztal felé. Ma este elengedem magam. Hogy miért?
17:13
Szerelmemmel hosszú és heves vitán vagyunk túl. Féltékenységi rohamommal teljesen az őrületbe kergetem, azt mondja, és azt is, hogy neki most nincsen energiája velem veszekedni holmi légbőlkapott dolgok miatt, neki ma dolgoznia kell, és tudom jól, hogy ma van a szerb szilveszter, és tele lesz az egész kocsma, tiszta őrültekháza lesz, kisebb gondja is nagyobb. Kiviharzok a lakásból, és elintézek néhány telefont. Annát, Cyntiát, D-t, és Elemért elhívom ma estére. Inni fogok. Nem csak a szerbek szilvesztere ez. Nekem is új időszámítás kezdődik.
20:13
A vécében sírok.
23:26
Két német pasassal játszunk az asztalért, hogy aztán négyen folytathassuk tovább, amíg Anna a kabátjainkra vigyáz az asztalnál. Az asztal kész katasztrófa. Lejt, a labda természetellenesen mozog, ahogy az egyenetlen pálya mélyedéseihez ér. Az egész mérkőzés alatt dominálunk, a németeknél úgy látszik nem dívik jól csocsózni. Kedvesen gratulálnak nekünk minden egyes bekapott góljuk után. Nem látok jól, nehéz a szememmel játszani most, ezért csak reflexből védek, és olyan lövéseket eresztek meg, amihez nem kell a szemem, a mozdulatok nagy része már beleégett a kezembe.
23:28
Rövid meccs után kezdődhet az igazi játék. Velem Cyntia, a túloldalon D és Elemér. Elemér szűkszavú fiú, de csocsózni azt tud, főleg amikor hátul van, csak úgy ontja a gólokat, viszont kivédi az összes kapuja felé tartó labdát. Kontrázhatatlanul gyors, és jól helyezett lövésekkel operál. D inkább ösztöncsocsós, keresztlövésekkel tudja megzavarni Cyntiát. Az első mérkőzést hat-ötre nyerjük.
23:33
Újabb mérkőzés kezdődik, eléggé kiegyenlített a mezőny, fej-fej mellett haladunk. Öt-öt, az utolsó labda dönt, a szerencse pedig most nekik kedvez. Egy meccset mi nyertünk, egyet ők. Nincsen döntés tehát, és én ezt nem bírom, a zsebemben matatok a harmadik ötvenesért. Nagyon kompetetív voltam egész életemben.
23:37
Bedobom az utolsó ötvenest, és elkezdjük a gigászi, emberfeletti harcot. Az első két labda szerencsével pattog be Cyntia kapujába. Kettő-null oda. Kemény munkával egyenlíteni tudunk, éppenhogy. Ők továbbra is mázligólokat lőnek, nekünk pedig minden további gólunkért kemény munkával kell megharcolnunk. Cyntia remekül véd, de ha sokáig ostromolják a kapuját, végül nem tudja kivédeni D gyilkos erejű keresztlabdáit. Öt-öt az állás már megint. Mindent eldöntő labdát gurítok be a pályára. A torkomban gombóc, már megint a szerelmemre gondolok, és arra, hogy lehet hogy ma délutánt mindent elrontottam. Részeg agyam lázasan kutat valamiféle megoldás után. Ezt a lányt nem veszíthetem el. A játékra alig figyelek. Talán D középről lőtte be az utolsó labdát, de amint becsordul a kapuba, már el is viharzok a vécé felé. A mosdókagyló fölé hajolok, és megmosom az arcom. A tükörből mintha valaki más nézne vissza.
23:45
Még mindig őrá gondolok. A beszélgetésben csak látszólag veszek részt. Ha mindenki nevet, én is mosolyt csalok az arcomra. Nem akarom, hogy feltűnjön nekik, hogy rosszul vagyok. Berúgtam, és szánalmas vagyok. Meggypálinkás cigaretta… Soha többet.
23:46
Kivéve ha nincs pénzem. Akkor esetleg.
23:47
Az órámra nézek, és villámként csap belém az egyetlen lehetőség, amit meg kell tennem. A kabátomért nyúlok, és a lelkükre kötöm, hogy maradjanak még háromnegyed órát. Kiviharzok az épületből. Tizenkét percem van, hogy megtegyek három kilométert. Futni kezdek, és közben számolok. Sose voltam jó futó, a Cooper-teszteken mindig utolsó voltam, pedig éppen tizenkét percre mértek akkor. Kétezeregyszáz méter a rekordom. Nem lesz meg.
23:48
Megállok az éjszakai busz megállójában. Három megállóra vagyok életem szerelmétől, de az előző busz már elment, a következő busz a kiírás szerint éjfél után három perckor indul. Az nekem késő. Futok, loholok tovább.
23:49
Már messze vagyok a megállótól, amikor meghallom a busz hangját. Az előző busz meglehetősen sokat késett, és én pedig pechemre nem vártam meg. Nem baj, tudom, hogy nem tehettem mást. Oda kell érnem éjfélre.
23:50
Még egyszer végiggondolom a tervemet. Hatalmas, romantikus gesztusként odarohanok a munkahelyére, és amikor pontban éjfélt üt az óra, átölelem, és megcsókolom. Az emberek hujjognak és tapsolnak.
0:00
Az emberek hujjognak és tapsolnak.
23:52
Rohanok, most éppen egy aluljárón keresztül, elémáll egy hajléktalan, pénzt kér. Nem tudok megállni, lihegem neki, és kikerülöm. Ahogy fékezésre kényszerülök, megérzem a hihetetlen fáradtságot a lábaimban. Ahogy felfutok a lépcsőn, meg kell hogy álljak.
23: 53
Előveszem a telefonomat, megnézem az időt, huszonhárom óra ötvenhárom perc. Nálam a póker van, nálad csak egy terc. Nem. Nem rímeket kéne faragnom, hanem futnom tovább. Így is teszek.
23:55
Izzadok. A kabátom alatt a pulóverem csatakos lett, bármilyen hideg van. Nehezen veszem a levegőt, sípol a tüdőm. A felköhögött slájmot ki kell köpnöm. Úgy érzem magam mint a mesében Jancsi és Juliska, akik magot szórnak maguk után, hogy visszataláljanak a sűrű és sötét erdőben, de mire visszaindulnának, a madarak felcsipegetik a magokat. Kis jelzésekként maradnak a nyomomban sűrű köpeteim. Hihetetlen kínok, gyönyörű célért.
23:56
Egészen közel vagyok már a célomhoz, amikor megérzem, hogy a testem nem válaszol. Szeretném, ha tovább tudnék futni, de lassítanom kell. Gyors gyaloglással folytatom utamat, de elhatározom, hogy a következő saroktól tovább futok, és akkor már végig. A következő sarok sajnos nagyon messze van.
23:58
Futás közben nézem az időt. Jaj, csak el ne ejtsem a telefonom, mert akkor biztos elkések, és az sem biztos, hogy újból el tudok kezdeni futni. Szerencsére vissza tudom ügyetlenkedni a telefonomat a zsebembe, és újból a futásra koncentrálok. Már csak két sarok.
23:59
Miután majdnem elbotlok egy rosszul visszahelyezett csatornafedélben, eksztázisban fordulok be az utcába, amelyben a kocsma van. Tőlem hatvan méterre meglátom a kocsmát. A távolság csökken, ahogy a járdán lévő kutyaszart kerülgetem, szlalomozva futok. Már csak ötven méter. Már csak negyven. Harminc. Húsz. Tíz. Oda fogok érni. Oda fogok érni.
JANUÁR 14., HÉTFŐ. AZ UTOLSÓ NAP.
0:00
Az emberek hujjognak és tapsolnak. Bár az én órám szerint még nincs éjfél, a kocsma faliórája ezek szerint odaért a tizenkettes mutatóhoz. A kocsma nagy ablakán belátok már az ünneplő tömegbe, és szemem önkéntelenül a leggyönyörűbb látvány felé téved. A szerelmem. Az emberek hujjognak és tapsolnak, miközben a szerelmem egy fekete hajú férfival köszönti az újévet. Szája a szájában, nyelvük élet-halál harcot vív, mindketten nyernek. Lassítok a lépteimen. Várok egy fél percet, csak akkor válnak szét. Megfordulok, és visszaindulok abba az irányba, ahonnan jöttem.
0:15
Körülbelül a visszaút felénél tarthatok, zihálva, dobogó szívvel, fájó lábakkal, és kőnehéz szívvel. Fejem a hidegtől teljesen kitisztult. Ahogy a magokat felcsipegették a madarak, köpéseimet is felszárította már a jeges szél. Fázom.
0:32
Visszaérek a kocsmába, ahol hátrahagytam boldog életem utolsó darabkáit. Az asztalunkon üres cigisdobozok, és üres poharak fogadnak. A barátaim már elmentek. A pulthoz megyek. Ma inni fogok.
