Jobbról is fa, balról is fa;
Nincs megmentő, nincsen Krisna.
Még várnék rá, de már elment a busz
Én vagyok a könnyezve-vajúdó pegazusz.
A szárnyamat egy fához szegeztem,
A tanáraimat mindig tegeztem
Belül, és sokszor voltam rossz:
Most én vagyok a vergődve-vajúdó pegazosz.
Nézem, milyen szép a testnedvem,
Eddig tükörbe nézni se volt kedvem.
Magam előtt én voltam a mumus
Most én vagyok a vérben-vajúdó pegazus.
Talán, ha holnap is megpróbálhatom,
Egy pontba sűrűsödik minden atom.
Remélem a buszon jó helyre ülök,
És akkor talán szivárványt szülök.
Én a nevetve-vajúdó pegazus.
