Azt hitted, tényleg, hogy rémeket láthatsz?
Ha akarod bármit megkívánhatsz?
Tedd el a könyveket, ennyire nem lehetsz
Vak se, süket se. A rémeket nem lehet
Irányítani földi embernek!
Kinéznek maguk közül az emberek
Nem értik, hogy lehetsz ennyire beképzelt...
Csúfolnak: Rém-irányító ember
A bikás-dombi fenegyerek...
A bikás-dombi fenegyerek...
Unatkozol fenn, a bikás-dombon,
Méltatlankodsz, hogy: "Rontom-bontom,
Hogy lehet az, hogy az emberek ennyire, de ennyire
Nem szeretnek engemet?"
Utána a rémeket várod a dombon,
Szebb a szemétkupacod, mint London,
Odamegy egy turista, de nyugi, csak eltévedt
Nem jönnek emberek sem, sem rémek.
Utána várod az égi mannát,
Leveszed a tűzről a sípoló kannát,
Elcsöppen a könnyed, kibuggyan a könycsepp
Azt mondod magadra: "Én vagyok emberek, a...
BIKÁS-DOMBI FENEGYEREK!
BIKÁS-DOMBI FENEGYEREK!"
