Ich liebe dich - súgom a lány fülébe,
És elhiszi, hogy nem veszem hülyére.
Pedig nem tudja, hogy az ajtóra
Fiúvécé, az vagyon kiírva.
Kiirtva már minden érzelem,
Ez nem rossz, ezt már szeretem.
Nem kenyerem, de megszerelem
A csatot, a pántot, a rím erre:
SZERELEM, SZERELEM, SZERELEM...
A rím ugyanaz és én a rímből élek,
De ez a rím hazudik, attól félek.
Anyukámnak üzenem, hogy látja minden tünetem,
S hogy parizeres zsömlét kérek.
Mese, mese, meskete
És a végén ordítom: Szeretlek, Kata!
De hazudok én is, és hazudik ő is
A part menti fövenyen vérzik pár kőris.
És a legrosszabb az egészben az,
Csak az az egy az egyetlen gebasz,
Hogy ezt nem én ővele, hanem ő énvelem
Csinálja, és ordítjuk: Ez a
SZERELEM, SZERELEM, SZERELEM...
Isteni a zűrzavar, keverednek a nyelvek,
Török a törökkel, szerbbel a szerbek
Kikandíkál Ábel: "C'est le tour de Bábel",
Így végződik a mese, a Fábel...
